2.rész-Csillagok között

Lefagytam.Erőt vettem magamon,majd az egyik legédesebb mosolyomat arcomra erőltetve
meghajoltam.
-Elnézést Felség-szólaltam meg illedelmesen.
-Semmi baj-kerülte a szemkontaktust.Vagy fel,vagy le esetleg pedig oldalra nézett.De rám nem.Nem értem mi lehet a baja.Ennyire ronda lennék?
-Honnan jött kedves?-úristen,de megerőltetett kedvesség.Látszik rajta.
-Innen.Udvarhölgy lennék,de feltehetnék egy kérdést önnek?Nem akarok tiszteletlen lenni,csak egy kérdés-pirultam el.Jézusom...Miért pirulok bele abba,ha csak ránézek?Ahogy megszólal rögtön érzem ahogy a pillangók felébrednek a hasamban.Nem lehetek már is szerelmes...Vagy még is?
-Először is.Tegezzen.
-De...-akartam közbe vágni,de ő elcsitított.
-Nincs de...Ez a herceg parancsa-kacsintott-Másodszor pedig nyugodtan kérdezz-mosolygott.Ez amolyan fog kibújós vigyor volt,ugyanis elő villantak fehér,tündöklő fogai.
-Öhm...Tudom illetlen lesz,de előttem miért játssza meg magát?-kérdésemre hirtelen ismét megcsodálhattam két gyönyörű zöld szemét.Arcáról nem tudtam leolvasni mit is érez.Gratulálok Rosenda!Tuti,hogy 10 év börtönbüntetésben részesülsz.Hirtelen megragadta karomat és be húzott egy szobába.Ahogy körbe néztem ez az övé.
-Ennyire rossz színész lennék?-vakarta meg a fejét,gondolom szégyenében.
-Nem csak én vagyok jó ember ismerő...De miért is jöttünk ide?-nevettem kínomban,pedig valójában tényleg érdekelt hogy mit is keresünk itt.
-Kell egy biztos hely,ahol nem figyelik minden lépésem és beszélgetésem-sóhajtott.
-Csak azt ne mondd,hogy meguntad a hercegesdit-mosolyogtam és próbáltam nem elnevetni magam.
-Jaj,ha tudnád mennyire szeretnék csak egyszer kiszabadulni innen...Nézni a csillagokat esténként végre önmagam lenni és nem ez az álca mögé bújni-őszintén mondva kicsit megsajnáltam.
-Miért nem jössz egyszer ki?Hisz megtehetsz bármit amit szeretnél-ültem le közben az ágyára,ugyanis nem valami kellemes magassarkúban állni.Nincs hozzá szokva a lábam.
-Tudod a szüleim rettenetesen szigorúak.Tudom,hogy az én érdekemben tesznek mindent,de valahogy ez már túlzás-már éppen meg akartam szólalni,amikor Loli üzent.
Lolo üzenete:Hol vagy már Rose?Siess mindenki rád vár.
Rose üzenete:Adj fél percet és jövök...
-Történt valami?-hangjában érződött az aggodalom valószínűleg azért mert az arcom 5 másodperc alatt felvette a fehér márvány padló színét.
-Rohannom kell,majd még beszélünk,ha ki nem rugnak-indultam volna el,de ő utánam szólt.
-Várj még a nevedet sem tudom-kiáltott.
-A nevem Rose!-mondtam,azzal futásnak eredve beestem az étkezőbe.Szerencsére még csak a hercegnők és az udvarhölgyek voltak bent.Pirosló arccal foglaltam helyet Seri és Lolo között.
-Hol voltál?-suttogott Seri.
-Majd elmondom-titokzatoskodtam.A következő pillanatban megjelent Mrs.Hostings.Gyilkos tekintetet sugározott mindenki felé,majd mikor az asztal végéhez ért megállt.
-Sziasztok!A mai napon,mint látjátok a királyi családdal fogunk vacsorázni.Mutassátok a legjobb formátokat és ne hozzatok az iskolára szégyent.Mindenki álljon fel,és üdvözöljétek a királyi családot!-ahogy kérte mindenki talpra állt és vártuk,míg bejönnek.Gyorsan le némítottam a telefonom,majd vártam.A következő pillanatban meg is jelent William király és felesége Katherine királyné.Mögöttük pedig három gyermekük.Mia,Nathaniel és Palmira.Elfoglalták helyüket és valahogyan pont úgy volt az ültetés,hogy láthassam Nathanielt.Mrs.Hostings elkezdett beszélni,de én nem tudtam rá figyelni,csak fél füllel ugyanis rezgett a telefonom jelezve,hogy üzenetem jött.Nagyon ledöbbentem,ugyanis Nathaniel írt.
Nathaniel üzenete:Szia.Sajnálom,hogy miattam kerültél majdnem bajba...
Rose üzenete:Ugyan,nincs semmi baj!Hiszen ott van az a majdnem szócska :)
Nathaniel üzenete:Nem akarsz este átjönni beszélgetni? :)
Rose üzenete:De persze :) Hánykor?
Natheniel üzenete:21:00-kor a szobámban.
Rose üzenete:Okés :)
-És most bemutatnám a lányomat Ellinort!-a következő pillanatban egy szőke hajú,-ránézésre flegma stílusú- lány lépett be.-Hát nem gyönyörű...-tetetett meghatódást igazgatónk.Igen.Nagyon gyönyörű.Maga a lány nem lenne csúnya,de ahogy öltözködik.Mellénél akkora kivágás volt,hogy épp eltakarta azt amit kell.Ruhájának alsó rész segge közepéig ért,onnantól egy fölső szinte teljesen átlátszó,földig érő "takaró" volt.Lábán vagy 20 centis magassarkú.Nem...Egyáltalán nem picsás...Na de mindegy is nem az én dolgom.Helyet foglalt Palmira mellett,azaz szinte velem szemben.Majd elkezdtünk enni.Annyi villa,kanál és kés volt hogy alig tudtam kiigazodni.Hol Seriről,hol Loloról lestem.De mindegy is,legalább túl estem rajta.A vacsora végénél megszólalt a király.
-Most van 3 óra szabad foglalkozás.Holnap még nincs iskola,egész napos szabad program lesz,viszont az iskola területét nem lehet elhagyni.Köszönöm-fejezte be nyomatékos beszédét William király.Miután a királyi család elment,mi a lányokkal elindultunk a palotában.Ahogy elhagytuk a többieket,már kezdtek is kérdezősködni.
-Na miért késtél?-érdeklődött Seri.
-Figyelj-kezdett el komolyan beszélni Lolo-Van ásód,vagy nekem kell,hogy hozzak?-még mindig komoly volt,de elkezdett nevetni.
-Te hülye vagy...A herceggel voltam-sütöttem le a szemem.
-Hancúrparti volt?-húzogatta a szemöldökét Seri.Na ezek bolondok az biztos.
-Nem csak beszélgettünk...Elhagytam a cipőmet,ő odaadta,majd behúzott a szobájába-ahogy kimondtam ezt a szót,rögtön meg is gondoltam magam.A két barátnőmből olyan szinten kitört a nevetés,hogy szinte fetrengtek a földön.
-Mondom én,hogy az volt-röhögcsélt Serena.
-Na...Komolyra váltva a szót,össze jöttetek?-kérdezte Lolo.
-Nem.Csak beszélgettünk...-majd mindent elmeséltem nekik.Szerintük Nathe fülig szerelmes belém,és én is ugyanezt érzem iránta.De ez hülyeség...Ugye?Igen az.
-Komolyan át mész hozzá?-érdeklődött Loli.
-Igen...Na de mindegy is váltsunk témát...-próbáltam elterelni erről gondolataikat ami úgy látszik sikerült is.
-Miért van kirakva Rose a palotában?-kérdezte furán Seri.
-Mi?Mit keresnék én itt?
-Chira királynő tizenhat éves korában-olvasta fel Lolita a kép alatt található szöveget.-De hát ugyanúgy néz ki,mint Rose!-akadt ki teljesen.
-Valóban!-helyeselt Serena.
-Lányok ez csak valami véletlen szerű hasonlóság!-próbáltam nyugtatni magam,ugyanis eléggé aggasztott,hogy olyan,mint ha ez a kép rólam készült volna.-Inkább menjünk vissza a szobába,és segítsetek elkészülni az estére!-tereltem a témát.Elindultunk a lakrészünkbe,ahol Lolo a hajamat csinálta,Seri pedig egy lazább szettet állított össze.Közben pedig,mint általában pletykáltunk.
-Nektek mi a kedvenc legendátok a kastélyról?-kérdezte Lolita.
-Gáz lenne ha azt mondanám,hogy én egyet sem ismerek?-pillantottam föl az előttem lezúdúló hajtömegből.
-Nem baj én ismerek egy párat,de a kedvencem az a királyi családról szól...-kezdett bele Serena.
-Elmeséled?-érdeklődtünk barna hajú barátnőmmel.
-Ha nem kértetek volna meg,akkor is elmondtam volna,de persze...Körülbelül 11 éve,amikor Angliában két királyi család is uralkodott.Az egyik család volt William király,Katherine királynő és az akkori két gyermekük,és a másik volt Endruw király,Chira királynő és három gyermekük.Mindkét család békésen uralkodott Anglia felett,amikor is egy esős őszi délutánon Endruw király és családja útnak indultak Franciaországba,megnézni egy Marseille melletti kis várost,Montepierrét.Az oda vezető úton,már majdnem ott voltak,amikor is egy motor előröl beléjük ment.A három gyermekük nem sérült meg,viszont a király és a királyné azonnal meghalt.A legidősebb gyermekük kimentette kisebb testvéreit,akik szintén eltűntek azon az estén.Mire legnagyobb gyerekük vissza ért,a kocsi és a holtestek is eltűntek.Azt terjesztik,hogy valószínűleg a királynő testvére Esmeralda tervelte ki az egészet,csak hogy megszerezhesse magának a trónt-fejezte be mondanivalóját Serena.
-Azta...Hát,ezt nem gondoltam volna.Neked melyik a kedvenc...-kezdtem el de Lolo közbe vágott.
-Basszus!-kiáltott föl Lolo.
-Mi az?-néztünk rá egyszerre Serivel.
-Elfogyott a hullám csatunk...Eljöttök velem kérni?-nézett ránk azzal a "boci szemet mutatok,mert nagyon nem szeretnék egyedül menni" szemmel.
-Oké-forgatta meg Seri a pupilláit.Elindultunk a mellettünk lévő szobába,ahol szintén három lány lakott.Katie,Rebecca és Lucy. Becsórtunk kb. húsz darab csatot,majd vissza mentünk saját lakrészünkbe.Nem egyszerű látvány fogadott.Egy gyönyörű szép ruha fogadott a szobában.A szoknya része két részből állt, egy bársonyos anyagú alsószoknya és egy hófehér hálós szerű sötétkék csipke mintájú felsőszoknya tündökölt az ágyamon.Közelebb mentem,hogy onnan is megcsodálhassam.Két barátnőm is döbbenten álltak mögöttem.
-Szerintem meg van a ruhám...-mosolyogtam.
-Igen az biztos,de viszont,ha most nem ülsz le a seggedre,nem lesz kész a hajad!-idegeskedett Lolita.
-Oké,igenis Főnök asszony-hajoltam meg előtte nevetve.Leültem majd vártam,míg kész lesz a végeredmény.Bele néztem a tükörbe,és egy olyan gyönyörű frizurát láttam,mint még soha. Hajam egy része kiengedve omlott a vállaimra másik pedig a tarkómtól kezdve egy hajpánt szerű fonással lett végigfonva a másik oldalig.
-Azta, te tudsz ám valamit!-dícsértem meg Lolot.Felvettem a ruhámat az ágyról.ami alatt egy levelet találtam nekem címezve.Mindegy is,ráér holnap!Eltettem a kis táskámba,majd felhúzva a ruhát álltam eléjük.
-Csajszi!Te valami tündérien nézel ki!-ámuldozott Serena.
-Édes!Ha eddig nem fektetett le,akkor most tuti,hogy elveszi a szüzességed!-veregette meg a vállam Lolita.
-Oké...Tartsátok meg inkább magatokban a piszkos gondolataitokat,mert nekem most mennem kell.Fedezzetek könyörgöm,ha valaki bejönne!-kérleltem szinte könyörögve őket.
-Oké,minden rendben lesz,bízhatsz bennünk-vágták rá a lányok.Megöleltem őket,majd útnak indultam Nathaniel szobája felé.Nem volt valami túl sok ember,se őr,így simán át tudtam osonni hozzá.Bekopogtam, majd pár perc múlva egy kéz ragadta meg karomat. Unom már, hogy mindig ezt játsza! Nathaniel egy csodaszép vörös rózsa csokorral várt. Őszintén nagyon jól esett tőle az ajándék.
-Gyönyörű vagy!-mondta elmosolyodva.
-Köszönöm felség-nevettem-Van egy meglepetésem!-kacsintottam.
-Van annál is nagyobb meglepetés, hogy veled lehetek?-pirult el Nathe.
-Jaj, Te ne bókolgassál hanem gyere!-kacagtam, majd kihúztam a szobából (ahogy ő szokta).
-Hova viszel, tudod, hogy nem mehetek ki a kastélyból!-mondta.Meg fogtam karját,majd vezetve az utat,minden őrt kikerültem.Nathe csak úgy loholt utánam.Kiérve,befogtam a szemét,majd elkezdtem vezetni a kastély Rózsa Kertje felé. Levettem kezem mágikus zöld szemeiről és megmutattam neki a csillagokban tündöklő eget.
-Hűha...Mit mondjak?-motyogta-Ez csodálatos, köszönöm szépen Rose!-Leültem a fűbe és hanyatt dőltem, majd ő is mellém feküdt. Mindketten az Eget néztük, egy fényes csillagon ragadt meg a tekintetünk.
-Ez a csillag olyan szép mint te!-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Nathaniel...
-Rose...-Ragadt meg a tekintetünk, majd a szívem egyre hevesebben dobogott. Nathaniel egy kisebb mocorgás után közelebb bújt hozzám majd a keze elérte a kezemet, jól megszorította mint ha nem akarná elengedni többé, de nem így történt a keze egyre feljebb ment, miután végig simogatta a karom teljesen kirázott a hideg. Csak arra tudtam gondolni amit Lolita említett a szobában. Valójában egy kissé féltem de a szívem mégis mást akart. Nathaniel keze egyre feljebb, a teste egyre közelebb ért hozzám, de abban a pillanatban az udvar kerti locsolója öntözésbe indult.Hirtelen mind a ketten felugrottunk és, hogy ne legyen annyira kínos a pillanat elkezdtük kergetni egymást.Táncoltunk,nevettünk.Volt, hogy kijött egy-egy őr,de szerencsére sikeresen elbújtunk előlük.Nagyon jó este volt.Három óra körül,már eléggé vizesek lettünk ezért Nathe felajánlotta, hogy nála megszárítkozzunk, el is indultunk a szobája felé amikor hirtelen megfogta a kezem és közel húzott magához.
-Fázol?-kérdezte
-Hát...Nem vészes!-válaszoltam remegő ajkakkal.
-Akkor irány, ne, hogy megfagyj!-rántotta meg ismét a kezem. Nathaniel szobájában szerencsére kellemes idő volt ezért ott már nem fáztam annyira.
-Vedd le a ruháid, hogy holnapra megszáradjon, adok kölcsön.
-Nem mert akkor, hogy viszem haza a vizes cuccaim?-érdeklődtem
-Sehogy!-felelte-Aludj itt nálam!-kérlelt
-Dehogy is, egy ilyen lány mint én, hogy lehet olyan fiúval mint te?-sütöttem le a szemem
-Ugyan Rose!-emelte fel az állam, majd megsimogatott-Mondtam, adok kölcsön ruhát.-Még meg sem várta válaszomat már adta is a polóját.
-Tessék!-adta a kezembe.
-Köszönöm.-mondtam ismét elpirulva. A lélekzetem megakadt, a szívem hevesen dobogott ugyanis Nathaniel keze a ruhám cipzárjához ért, majd egyre lejebb húzta. A ruha hirtelen lehullott rólam és csak Nathe hideg kezét éreztem ahogy a hátamhoz ér.
-Fordulj meg!-szólt remegő hangon. Megfordultam és a szemébe néztem, abba a szép zöld szempárba. Elég kinosan éreztem magam Nathe elött fehérneműben, de nem tudtam semmit csinalni. Nathaniel kigombolta az ingét és a földre dobta majd közelebb jött hozzám, megmarkolta a kezem és az ágyába lökött. A szekrény mellett heverő pólót a hasamra dobta, majd fölém ereszkedett és egy csókot nyomott a homlokomra.
-Jó éjt Csillagom, aludjunk későre jár már!-mondta erősen a szemembe nézve
-Jó éjt Nathe!-azzal felhúzva a pólóját befeküdtem mellé.Szorosan magához húzott,majd Nathaniel illatát mélyen belélegezve elnyomott az álom.
*Álom*
Hol vagyok?Nem tudom.Hasonlít a palota bál termére,csak nem annyira modern,mint most.Hogy kerülök a palotába?Mégis mit keresek én itt?Egy bál van...Körül nézek a teremben.Mindenhol lufik és "Happy Birthday" feliratú dekorációk helyezkedtek el.A legnagyobb asztalon egy három emeletes tizenhatos gyertyával díszelgő torta állt.Valószínűleg valakinek szülinapja van.Gondolataimból kizökkentenek ugyanis megszólalnak a trombiták,majd a lépcsőn megjelenik egy lány,kinek arcát nem láttam,ugyanis nekem pont oldalra állt.Végig néztem rajta.Gesztenye barna haja fel volt kontyolva,abba pedig egy tiara díszelgett.Ruhája pedig ugyanúgy nézett ki,mint amit én találtam a szobámban.Ez hogy lehet?De várjunk csak...Megfordul a lány...
*Vége*
-Ne!-kiáltottam fel.A nap sugarai épp hogy beszűrődött az ablakon.Először furcsa volt a terep,de aztán megéreztem derekam körül két erős kezet.Úgy tartott,mint hogy ha félne, hogy elvennének tőle.Nagyon édesen aludt.Elkezdtem simogatni az arcát,amire pár percen belül,egy ásítás kiséretében fel is kelt.
-Jó reggelt Csillagom!