1.rész-Hamupipőke lennék?

A nevem Rosenda Wolsey.Mondhatnám,hogy átlagos 21.századi lány vagyok,de nem tehetem.Hiszen
akkor hazudnák.Nincsen nagy Iphonom,sőt még telefonom sincsen.Egy nagyon kis lakásban élünk hárman,-anyukám,a húgom és én-közel London belvárosához.Vagyis inkább a nevelőanyukám,mivel amikor én 5 voltam,Lore meg 1,akkor valaki ott hagyott minket a mostanra,már édesanyámnak nevezhető ajtaja előtt.Azóta sok év telt el.Én tizenhat éves korom ellenére,már dolgozok.A házunk mellett van egy kis kávézó,amelyben pincérnő vagyok.Én tartom el a családot.Anyukám beteg,valószinüleg kezdetlegesen rákos.Azért is dolgozok,hogy kifizethessük a kezelését.A mai napom is teljesen úgy telt mint a többi.Elmentem dolgozni reggel,majd délután négy körül,már haza is mentem.Otthon a húgom a szokásosnál is jobban be volt zsongva.
-Szia Rose!-kiáltozott,miközben megölelt.Őszintén imádom a húgomat,annak ellenére,hogy néha iszonyatosan idegesítő és őrült.
-Hello!Mi ez a nagy öröm?-kérdeztem miközben megpillantottam anyukámat.-Szia Anya!Hogy vagy?-adtam puszit az arcára.
-Jól vagyok kislányom.
-Rose!Rose!Rose!Gyere nézzük meg a hercegnő kiválasztást!-hurcibált el a húgom.Amit meg meg akar nézni az az,hogy minden évben indul egy újabb tanfolyam,melyben hercegnők,hercegek és udvarhölgyek tanulnak.Minden évben kiválasztanak egy sima,városi embert-aki természetesen nevezett erre az egészre-aki bekerülhet udvarhölgyként ebbe a Hercegnő Képzőbe.A húgom minden évben nézte ezt,és mindig azt mondogatta,hogy oda való vagyok.Én?Minden nap egy újabb kávé folttal jövök haza,Kettő darab ruhám van.Még hogy én udvarhölgynek?Nevetséges.
-Jól van-adtam be a derekam.Leültünk a kis tévénk elé és hallgattuk.
-Üdvözlöm Önöket kedves nézők!A mai napon maguk is megcsodálhatják,hogy ki lesz az az egy,ismétlem egy személy,aki betekintést nyerhet a Herceg-és Hercegnő Képzőbe.Aki pedig kihúzza ezt a bizonyos nevet most nem, Esmeralda Hostings az épület igazgatója,hanem Nathaniel Holloway Anglia leendő trónörököse lesz!-ahogy ez elhangzott a húgom sikítozni kezdett.Teljesen bele van zúgva,pedig véleményem szerint ő is olyan,mint a többi király.Nagyképű,azt hiszi minden az övé-ami részben igaz is- és rettenetesen beképzelt.Na igen véleményem szerint Ő,Nathaniel Holloway.Nem az akinek a húgom állítja be,Ő úgy gondolja,hogy nagylelkű,tökéletes és nagyon helyes.Na nem!Tuti,hogy mi nem vagyunk rokonok.
-Miért izgulsz ennyire?-érdeklődtem,hiszen nem is indulunk,vagyis indulok rajta.
-Titok-titokzatoskodott.Édes istenem!Megint mibe keveredett ez a lány...
-Na mondjad már...-kezdtem el a mondatot,de nem tudtam befejezni.
-Css!-csitított el.
-Nos akkor pörgessük meg a lányok nevét rejtő gömböt-azzal az egyik lány oda lépett és kétszer megpörgette.-Herceg,maga következik!-a királyfi oda lépett,majd belenyúlt a nagy kör alakú ládába,majd kiválasztott egy papír csíkot.
-Aki pedig a kiválasztásra került,az nem más,mint...Rosenda Wolsey-nyögte végül ki.Nekem teljesen lefagyott az arcom,anya és a húgom pedig ugrálva öröültek.Hisz' ha leteszem a vizsgát,elég sok pénzt kapunk.
-Nos Rosenda,hamarosan önért küldjük a limuzint-fejezte be mondandóját Sasha Morgen riporter.
-Lorean Amanda Wolsey!Mi a francot csináltál?Hiszen én biztos,hogy nem jelentkeztem!-próbáltam nem idegesnek tűnni,de aligha ment.
-Én meg anya neveztünk be a nevedben-mutogatott a még teljesen extázisban lévő húgom.
-Hihetetlen,hogy egyszer neveztetek és engem választottak ki-álltam fel.
-Öhm...Rose!Vagy ötvenszer szavaztunk rád-világosított fel édesanyám.Hát ez kész röhej!
-Elmegyek-mondtam ki egy szuszra.Két szempár,hirtelen nézett fel rám.
-Tényleg?-hitetlenkedett Lore.
-Igen.De!-emeltem fel a mutató ujjam-Csak anyáért teszem!-mindkettő arcára hirtelen egy fülig érő mosoly támadt.
-Viszont...-nézegetett nagyon a testvérem.
-Van valami probléma?-vontam fel a szemöldököm.
-Így nem mehetsz...Gyere velem!-húzott magával.
-Lore...Hiszen csak egy ruhám van...
-Amit most fel is fogsz húzni!-mosolygott.Bementünk a szobánkba,majd elővettem azt az egy ruhát amit eddig még sohasem húztam fel.Nem éreztem azt,hogy itt az alkalma.De talán most van itt.Nem volt valami csicsás ruha,de nekem ez kellő pompa volt.Egy egyszerű egybe ruha.A szoknya része sima virágos,a felsője pedig fehér spagetti pántos pár virág pedig a szoknyából átfut rajta.Felhúztam,majd hagytam,hogy barna hullámos hajam vállamra omoljon.Felhúztam egy egyszerű topánkát,majd úgy éreztem készen is vagyok.Cuccot amúgy sem lehet vinni,hiszen ott kapunk meg mindent,de amúgy sem lett volna mit.A következő pillanatban megszólalt a csöngőnk.Kinyitottam az ajtót,majd magam előtt találtam egy sofőrt,és egy testőrt.Könnyes búcsút vettem édesanyámtól és a húgomtól.Elvezettek a limuzinig,majd beszállva el is indultuk a palota felé.Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer oda is eljutok.Nem tellett bele tíz perc,már ott is álltam a hatalmas kapu előtt,mely túl oldalán ott volt a vár.
-Hölgyem-nyitotta ki előttem az ajtót a sofőr.Mikor meg pillantottam a palotát,teljesen el voltam képedve.Ez szebb,mint amit valaha is elképzeltem.Az udvaron hercegek,hercegnők és udvarhölgyek sétáltak,beszélgettek vagy másképp foglalták el magukat.Addig nézelődtem,ameddig bele nem botlottam egy szőke hajú lányba.
-Szia!Elnézést nem tudod,hogy hova kell menni az újaknak?-kérdeztem félénken.
-Szia.De,gyere velem!-nyújtotta kezét,jelezve,hogy kövessem.-Amúgy a nevem Amira Holloway-ahogy ki mondta ezt,azt hittem hogy helyben össze esek.Én most éppen az egyik legfőbb uralkodóval beszéltem.Egy,letegeztem.Kettő,még meg sem hajoltam.
-Öhm...Elnézést felség-kezdtem el de ő közbe vágott.
-Ne hogy megpróbálj meghajolni!-nevetett.
-Ahogy akarod...vagyis akarja-dadogtam össze vissza.
-Tegezz!Amúgy meg tudom mi a neved Rose,ha nevezhetlek így-mosolygott.
-Honnan tudod?De amúgy persze,ez a becenevem-pirultam el,hiszen még is csak a hercegnő tudja a neved!
-Itt mindenki tudja,hogy hogyan hívnak.Te vagy a kiválasztott-nevetett.Na de jó.Én eddig csak egy lány akartam lenni akit senki sem ismer,és senki sem tudja,hogy hogyan hívják.Csak úgy létezni akartam.De ahogy látom ez nem lesz könnyű...Ez az egész nagyon komplikált és nehéz lesz.-Történt valami?Rosszat mondtam?-ijedt meg.
-Nem dehogy is.Csak tudod nem akartam itt "híres lenni".Csak úgy létezni akartam-próbáltam mosolyogni.
-Hidd el,menni fog!Fogadok,hogy te leszel a legjobb udvarhölgy akit valaha is ismertem-édes istenem!Most komolyan a hercegnő bíztatott?Ő  vigasztalt meg?Csípjetek meg.
-Hihetetlen,hogy te egy ilyen fajtával,mint én állsz meg beszélgetni-nevettem kínosan.
-Tudod,eddig nem volt barátnőm.Mármint igazi...És jó lenne egyet szerezni-célozgatott.Na jó én tuti,hogy álmodok.
-Tudod én sem ismerek senkit.Lehetnénk barátnők?-kérdeztem de aztán rögtön meg is bántam.Na jó én rettenetesen hülye vagyok.
-Annyira örülök-mosolygott miközben megölelt.-Itt is vagyunk.Bekísérjelek?-kérdezte.
-Igen,kérlek-néztem rá azzal a "mindjárt össze esek annyira izgulok segíts rajtam" tekintettel.Bekopogtunk,majd pár perc múlva ki is szólt egy kedvesnek tűnő női hang.Nos amikor beléptem akkor teljesen nem erre számítottam.Bent a kedvesnek tűnő hangú nő,roppant nem úgy nézett ki mint aki rögtön segít is nekünk.
-Jó napot!-köszöntem.
-Elég a dumából,felség nem kell fáradoznia innentől elintézem-mondta.
-Köszönöm Esmeralda,de ő a barátnőm és nem fogom cserdben hagyni-állt ki értem Mia.
-Renben,akkor foglaljanak helyet.Nos...-kezdett bele mondandójába.Már mindent elmondott,csak ki kellett osztania a cuccaimat.-Ez a telefonja,amit minden itt tanuló meg kap.A ruháit megtalálja a szekrényében.A szobatársai nem mások mint, Alyssia Bellefleur a Francia hercegnő és Lotta Mahone a Finn hercegnő.Ja!És a 103-as szoba.Holnap reggel 10-kor találkozunk az évnyitón.Magának hercegnő az anyja üzeni,hogy fáradjon vissza a lakhelyére.Viszontlátásra!-elhagytuk a szobát,elköszöntünk egymástól,majd én balra Mia pedig jobbra ment.Lassan meg is találtam a 103-as szobát,addig csodáltam ez új készüléket a kezemben.El sem hiszem,hogy nekem is lehet egy Iphone 6s-em.Soha nem gondoltam volna.Pár app volt rajta.Egy kettő az akadémiához tartozott,de rajta volt a Facebook,Instagram..stb is.Miután megtaláltam a szobát,illedelmesen bekopogtam,majd vártam míg kinyitják.Pár perc múlva egy barna hajú lány termett a szemem elé.
-Szia!A nevem Lotta Mahone.Te pedig biztos Rosenda Wolsey vagy-mosolygott.
-Szia!Mia tényleg nem viccelt itt tényleg mindenki ismeri a nevem-nevettem.
-Gyere beljebb!-bementünk és azonnal ledöbbentem.Nem valami nagy puccos szobának nézett ki.Három felé volt "osztva".Az egyik része kékben pompázott.A falak világos és sötétkék színben díszelgett.A falon stílusosan el rendezve voltak képek,és festmények.Az ágya mellett volt a szekrény mellette pedig egy festő álvány.Valószínüleg ő egy művész lélek.A ruhája most nem egyenruha volt,hanem egy világoskék egybe ruhát húzott fel.A haja simán ki volt engedve,fején pedig egy kék színű virágokból álló hajpánt díszelgett.A másik lány "szobája" lilában pompázott.Világos és sötétlila színű falai megnyugtató hatást keltettek.A falán neki ruhákról képek és rajzok voltak dízájnosan elrendezve.A szekrénye mellett egy próba baba állt,rajta pedig egy elkezdett ruha.Rajta pedig egy gyönyörű lila színű dressz volt.Ezenkívül a szoba másik felén egy-egy íróasztal is rendelkezésünkre állt,plusz még egy-egy laptop mindenkinek.De persze a TV sem maradhatott el.Az én lakrészem pedig sötét-és világosbarna színben állt.A falak ugyan ebben a színben pompáskodtak.Az én szekrényem mellet különböző hangszerek voltak.Ezek honnan tudták,hogy a zene a mindenem?A szobám falain egy-egy kép szerepelt.Nagyon jól nézett ki az egész.
-Hello,a nevem Alyssia Bellefleur,Francia hercegnő-nyújtotta ki kezét üdvözlés képpen.
-Rosenda Wolsey,de mindenkinek csak Rose vagy Rosy.Ahogy tetszik-nevettem.
-Nos Rose,hogy tetszik a szoba?-érdeklődött Lotta.
-Gyönyörű-áradoztam.
-De most készülj el,mivel mennünk kell vacsorázni a királyi családdal.Gyere segítek!-húzott magával Seri.Loli a hajamat és a sminkemet csinálta.Sminkem egyszerű volt.A hajam kiengedve volt,úgy mint nekik és egy világosbarna színű virágos hajpánt volt a fejemen.Talán mostantól ez lesz a közös díszítő elemünk.Seri addig választott nekem egy gyönyörű,barna színű egybe ruhát.Ez a ruha szerintem többe került,mint a házunk!Na jó.Tuti,hogy ez egy valóság show!
-Rose!-csettingetett Lotta az orrom előtt.-Hahó!Roset hívja a Föld nevezetű bolygó!Tudod ahol mi is élünk...-húzta el a szavakat úgy,mintha hülye lennék.
-Itt vagyok!Mehetünk!-tereltem ki a szobából mindenkit.Elindultunk a hatalmas folyosón egyenesen az étkező felé.Amilyen balszerencsés is vagyok elhagytam a cipőmet.
-Pillanat és jövök,menjetek!-kiáltottam előre.Mikor lehajoltam a cipőmért még egy kezet találtam magam előtt.Na most jönne az a mesében,hogy rám adja a cipőt,és boldogan élünk amíg meg nem halunk,de nem.Csak felvette és a kezembe adta.Hirtelen,két gyönyörű szép zöld szemmel találtam szembe magam.Gazdája pedig nem más volt,mint maga Nathaniel Holloway...